Talajkollektoros, hőszivattyús rendszer
Talajkollektoros rendszer esetében több száz méter hosszú általában polietilén csöveket fektetnek le 1,5-2 méter mélyen. A csőfektetésnek nagy területigénye van. Jól hőszigetelt épület esetén nagyságrendileg a fűtött alapterület 1,5-3-szorosán kell megbontani a telket a csövek lefektetésekor, ezért leginkább új építésű házak esetén jöhet szóba. Az egyes kollektor körök hosszát hidraulikai méretezéssel kell meghatározni, ellenkező esetben túl nagy nyomásveszteség és szivattyúzási munka adódhat, amely növeli a hőszivattyús rendszer üzemeltetési költségeit. A műanyag csövekben a keringető szivattyú hatására cirkuláló glikol-víz elegy felveszi a talajban tárolt hőt. Ezt a hőt hasznosítja a hőszivattyú helyiségfűtés számára. A hőtől megfosztott talaj regenerációja mindjárt a fűtési időszak második felében elkezdődik a fokozódó napsugárzás, valamint csapadék hatására így a hőtároló talajt a következő fűtési időszakban ismét használható fűtési célokra.
A talajból a talajkollektorral kinyerhető energia több tényezőtől, többek között a talaj hővezetésétől, nedvességtartalmától, és az esetleges talajvíztől függ általában négyzetméterenként 20-30 Watt hőenergia nyerhető.
A rendszer előnyei:
- nincs szükség fúrásra
- olcsóbb telepítés
- lehetővé teszi a passzív hűtést
hátránya:
- nagy fektetési felület szükséges
- hosszabb csővezeték miatt nagyobb keringtetési veszteség adódik
- a változó talajhőmérséklettel változik a hőszivattyú jósági foka, azaz a fűtési szezonban folyamatosan növekednek a fűtési költségek
- alacsony hőmérsékletű fűtési rendszernél alkalmazható
- hőszivattyúk kezdőoldal
- hőszivattyúk működési elve, és a COP érték meghatározása
- talajkollektoros hőszivattyús rendszer
- talajszondás hőszivattyús rendszer
- talajvízes, fúrt kutas hőszivattyús rendszer
- környezeti levegővel üzemelő hőszivattyús rendszer